Indulás előtt 10 perccel

Egyetem helyett tegnap inkább úgy döntöttem, hogy meglátogatom a közeli geológiai parkot és botanikus kertet, amíg még "jó" idő van (értsd: nem borít be a hó a vaksötétben). Nem bántam meg.
Ma pedig két pakisztáni sráccal nekivágunk és felfedezzük a környéket magunknak.
Fényképeket folyamatosan töltök fel és kommentelek is, itt ni:

http://picasaweb.google.hu/catherienne

Ezek az eddigi összes válogatott képek. (Még lesz rajtuk bőven alakítanivaló, úgy nézem.) Két albumra vannak szétszedve, egy T. e. és egy T. u. korszakra. Enjoy!

Viatori salutem

...és a hetedik napon megpihent.
Még arra is jutott ideje, hogy blogírásra adja a fejét.


Most, hogy egy kicsit berendezkedtem és megszereztem az élethez nélkülözhetetlen hozzávalókat, úgymint net, banán és norvég nyelvkönyvek, írok pár sort arról, hol is töltöm a következő félévet.

Tromsø Norvégia kilencedik legnépesebb városa, egyetem- és kórházkomplexumának köszönhetően az északi szigetek közül a legtekintélyesebb. A világ minden pontjáról sereglenek ide a mesterképzésekért. Ami az egyetem programkínálatából kitűnik, hogy a legnépszerűbb szak az "international sales and management" és társai mellett a "peace and conflict studies" - kifejezetten a harmadik világ diákjainak. Ki hitte volna: a világ legészakibb egyetemén, ezen az eldugott helyen kőkemény békeharcosokat treníroznak Banglades és Etiópia számára.

A szállásomról: ösztöndíjjal érkező, tehát tipikusan kispénzű afrikaiak és kelet-európaiak elsőszámú gyűjtőhelye. Az egyetem berkein belül az előkelő "high-rise block" nevet viseli, Tromsø üzleti negyedén kívül ugyanis nincs igazán más többemeletes épület a városban.



A legtöbben, akik megtehetik, frissen felhúzott/felújított apartmanokba vagy házakba költöznek. Azonban szerintem ebben a "tömeglakásban" élésnek is megvan a maga bája. Először is: a kilátás a maga nemében felülmúlhatatlan.





Másodszor: ilyet nagyon keveset lehet látni máshol, az Åsgård utcán kívül - ha ugyan nem lehetetlen:



Harmadszor: Åsgårdveien 9 a saját becslésem szerint minimum harmincéves, ennek ellenére nem nagyon volt szüksége óriási átalakításokra vagy felújításokra: kívül-belül látszik, hogy a saját korában hipermodernnek számított. Talán ezért is olyan különleges az atmoszférája, legalábbis kelet-európai szemmel. A letisztult formák, a fém és műanyag csillogása, a funkcionálisan végletekig megtervezett szobák még ma is szinte futurisztikus hatást keltenek. Remélem, valamennyire a fényképeken is látszik, mire gondolok:





Kedvencem, a zuhanyzócső (no és a falak) mintásműanyag-borítása:



A Solarisból ittfelejtett mosógép:



A névtáblának álcázott mini-tűzriasztó:



S végül ami az egészet otthonosan norvéggá teszi, a macska-trófea a hallban:



Mindezek apróságok ugyan, szerintem mégis érdemes megfigyelni őket. Ezekből látszik, hogy van hová fejlődni.

A következő bejegyzésben az egyetemi épület bemutatására teszek kísérletet annak avantgárd és abszurd oldalaival együtt. Tartsanak velünk a szünet után is.