Monday 8 September 2008

iskola és nyelv, száraz és élvezhetetlen stílusban

Talán nem meglepő, hogy a norvég iskolarendszer első ránézésre sokkal szimpatikusabb, mint egy hagyományos, porosz szellemiséggel átitatott. Aztán ha az ember alaposabban szemügyre veszi, ideköltözik.

Néhány norvég ismerősömet a sulis élményeiről faggattam, arról, hogy hogy néz ki náluk az oktatás, mi a norvég iskola legnagyobb előnye, ilyesmik. Jelzem, a minta közel sem reprezentatív: Trondheim(2), Oslo(3), Tromso(3) és Bergen(1).

Ezt ezért bocsátottam előre, mert a válaszok többé-kevésbé egyöntetűek. Lehet, hogy egy kisebb városokban más lenne a helyzet, nem tudom.
Mindenesetre a válaszok alapján a norvégok először is minden elképzelhető mennyiségben idegennyelveket tanulnak. Az angolt már az anyatejjel magukba szívják, a tévéműsorok, mesék, filmek legfeljebb feliratosak, de az sem általános. Azonban nem érik be ennyivel, már az óvodától elkezdik szisztematikusan tanulni. Megkockáztatom azt a kijelentést, hogy a harmincöt év alattiak elsöprő többsége második anyanyelveként beszéli az angolt. Ezen önmagában talán nem lenne sok csodálkoznivaló, hiszen szomszédok, feljett országok ésatöbbi. Az már viszont mindenképp a szerencsés oktatáspolitikának köszönhető, hogy egy átlagos diák három-hégy nyelvvel is találkozik pályafutása során. Egyáltalán nem ritka a tárgyalóképes orosz/spanyol/francia/olasz nyelvismeret, perfekt angollal karöltve.

A második vonzó aspektus a norvég oktatásban, hogy a diák viszonylag korán, 10-12 éves kortól elkezdhet érdeklődésének megfelelően szakosodni. A testnevelésen kívül gyakorlatilag nincs kötelező óra (!), a gyerekek szívesen járnak be, hiszen így a maximumot hozhatják ki magukból. Ha valaki például 12 évesen eldönti, hogy márpedig őt nagyonis érdekli a biológia vagy a kémia, pazarul berendezett laborokban van lehetősége a tanulásra - money is not an issue here, literally.

Nagy hangsúlyt kapnak a praktikus tárgyak - úgymint erdészet, halászat, háztartásökonómia, később pedig pénzügyek,lakberendezés, pályaorientáció. Az iskolákat gyakran látogatják vendégelőadók a legkülönbözőbb szektorokból, hogy elmondják, mi fán terem a menedzser vagy az informatikus.

A diákok rengeteg szabadidős tevékenység közül választhatnak, a legutolsó sulinak is van uszodája, squash- és teniszpályája, síútvonalai, ami csak kell. A norvégok kelet-európai szemmel nézve szuperegészséges életmódot folytatnak: a osztályok síkorival járják a hegyeket vagy akár átbicikliznek a szomszéd városba kirándulni egy történelemóra keretében.

Jut eszembe, errefelé az oktatás inkább minőség-, mint mennyiségcentrikus: hónapokig, fél évig tanulnak egy alkotóról vagy egy történelmi eseményről, igyekeznek minden oldalról körüljárni (szó szerint, ha jó idő van, egyszerűen kiruccannak helyszínelni). A jelentősebb kisebbségeknek, a számiknak, svédeknek stb. külön történelem-, irodalom- és nyelvóráik vannak.

Természetesen mindenkinek meg kell tanulnia a standard írásmódot, a Bokmålt, azonban a legtöbb tananyag elérhető a másik nagy dialektusban, Nynorskban is. És ez csak a jéghegy csúcsa. Nem hittem el, amíg saját magam nem tapasztaltam, de a norvég bizony rengeteg pici, családi hasonlóságot mutató nyelv együttese.

Nyelvkurzusra járni kicsit tudathasadásos élmény: az egy igaz írásmód és az ezerféle legitim beszédmód néha köszönőviszonyban sincsenek egymással (fonológiai-szintaktikai-prozódiai síkon egyaránt). Norvég szomszédaim maguk is sokat derülnek egymás szavain vagy hangsúlyozásán, pedig ők aztán tényleg nem a vaskalapos idősebb korosztály, már ami a nyelvhasználatot illeti.

Utólag is elnézést a kicsit elméletibb hangvételért. Eddig még csak-csak felfedezősdit játszottam meg akklimatizálódtam, de mindez alapján már sejthető lesz, hogy mivel fogom tölteni a félévet (verbális zaklatás, germánnyelvtolerancia szélesítése, szakbarbárkodás és társai...)

De aki szerint egy valamirevaló posztba kellenek képek is, annak itt van néhány mutatóba:



Tegnap este megnéztem közelebbről is az utca végén elterülő tengert - laza félórás séta...



....enyhén szólva nem szeretik, ha fényárban úszik a móló. De az is lehet, hogy csak a vidék túl kihalt (amúgy norvég mércével meglehetősen sűrűn lakott terület).



Az illetékteleneket itt minden eszközzel távoltartják. Bár a kivilágítatlan vasmacska talán egy kicsit erős...



Most már egyébként résen kell lenni, mert ha teljesen sötét van plusz felhő sincs, akkor már egy csoporttársam állítása szerint látni lehet az északi fényeket. Úgyhogy ha tiszta idő lesz, akkor reményeim szerint legközelebb már velük jelentkezem.
Until then turn on, tune in, drop out.