Thursday 15 January 2009

Zászlónk alatt egyesül majd minden olajkút

Igen, újra itt, újra gőzerővel a - fagyott - kolbászból font kerítések hazájában izzadom magamból a gondolatokat.

Rekordsebesség alatt tettem meg a 3500 kilométer Budapest-Tromsø távot: délután kettőtől negyed nyolcig kicsit kevesebb, mint öt órát utaztam, ha leszámítjuk az átszállást. Nem is rossz 700 km/h-val átszáguldani egy Európa-szélességű úton.

Összefutottam egy kedves hölggyel a repülőn, neki a férje most kb. ezt a távot teszi meg kocsival (azzal a különbséggel, hogy az ő úticéljuk, Hammerfest, még 50 km-rel északabbra fekszik). Hát nem tudom, értem én, hogy kell a kocsi, de hogy ennyire...


View Larger Map

Közben örökérvényű tapasztalatokat szereztem a közvetlen repülőjáratok természetéről - vagyis ha a csatlakozás késik, akkor megvárnak ugyan, de már lezárják a külső kaput, hogy ne tudd leadni a csomagjaid. Azaz, ha a minden flegmával felszerelkezve átmászol a kordonokon, felháborodott utasokon, továbbá át tudod könyörögni magad időben a belső ellenőrzési pontokon és hivatalnokok hadán bőröndökkel és egy puszta útlevéllel, akkor nyerő vagy. Így utólag simán megéri a kiszelektált 5 flakonért cserébe az a pár löket adrenalin.

Akikkel rövid otthonlétem alatt sikerült találkoznunk, azoknak ezúton is köszönöm, hogy időt szakítottak rám. Már most hiányoztok :)

Biztos ismeritek azt az élményt, hogy amikor megérkeztek egy kedves helyre, először az illat tér vissza valahonnan régről. Velem is így történt: hótól csatakosan, elgémberedett ujjakkal és elhomályosult szemüveggel elhúztam a bőröndöt a liftig, a szaglásom azonban nem hagyta magát kikapcsolni: megcsapott a kollégium sajátos fa-fém-szőnyeg illatkeveréke. Mélyeket szippantottam belőle és tudatosult bennem: újra ez a hely fogja betölteni az otthon szerepét fél évig (milyen közel állhat egymáshoz érzékszervi és tudati folyamat, ha ugyan van értelme a megkülönböztetésnek...)

Szobám egyébként a régi, azzal a különbséggel, hogy éppen tornyosulnak benne a bőröndből előmászó holmik. Ki is világosodott így déltájban, ideje, hogy elkezdjek berendezkedni.

Még adós vagyok néhány oslói képpel a hazatérésből, a következő posztban pótolom (igen, tudom, képek még mindig kellenek, hogy legyen miket végiggörgetni).
Addig is: ha de!