Házlemente

Az utóbbi pár este vigyázón kémleltem ki az ablakon - hátha most, végre... de nem jártam szerencsével: vagy nem elég magas a kozmikus sugárzás szintje, vagy egyszerűen túl felhős az ég (mostanában inkább utóbbi).

Álljon itt egy kisszínes a hétvégéről. Amikor azt mondom, biciklitúráztam, akkor azt fogadjátok egészséges kételkedéssel, mert itt tényleg jó kondiban kell lenni, ha valaki erre adja a fejét. Itt, az alattomos emelkedők és meredélyek hazájában legtöbbször örültem, ha rajta tudtam maradni a kerékpáron és nem felgyalogoltam. Lefelé pedig olyan nyaktörő sebességgel száguldok (fog a fék, fog a fék), hogy ember legyen a talpán, aki naponta így közlekedik városban, forgalomban.

Ez még a kora délután, nem tudtam, mire vállalkozom:



Bár azért egy kis pirosság már észrevehető (Kata és a szelektív hulladékgyűjtés).



Domboldal egy kiadós eső után.



A kikötőnél már elkelt a kesztyű is.



Íme az "Északi-tenger katedrálisa", aka a "Betonpillangó", aka "Norvégia Operaháza". Élőben tényleg lélegzetelállító látvány, így nem biztos, hogy annyira megkapó.



Ez pedig Tromsdalen (Troms-völgy) egy csücske, teljes őszi pompájában. A sziget panorámaképe a tetejéről készült (szerettem volna kicsit többet megörökíteni belőle, de az a csúnya nagy hajó eltakarta a kilátást).





A kitartás szobra. A városvezetésbe szorult egy csipetnyi önirónia, a busz csakugyan nem egy gyakori jelenség a főútvonalakat leszámítva.



Vörösen rikító házlemente.



Alig néhány kilométer van hátra, hegynek fel...









Ez már Åsgårdveien (lit. utca az hegygerinc kertjében - elnézést az állandó etimologizálásért, ki nem nőtt gyermekbetegség), azaz a kollégium utcája. Legelők és erdőfoltok óriási területen. A szomszédok hihetetlen, hogy mennyire intelligensek, rögtön kiszagolják, hogy mit szeretnék és pózba állnak - vagy épp szomorúan hátat fordítanak a kíváncsiskodóknak.











Ez volt hát a hétvége képes összefoglalója. A tegnapot megspékeltük némi szülinapi bulival, pizzasütés, sürgés-forgás, mosolygós lányok-fiúk. Már gyűlnek a sötét felhők házi feladatok formájában, de egyelőre még csak a legsürgetőbbekre találok magamban energiát. Nemsoká nekiugrok a prezentációknak és a dolgozatoknak is. (holnap. mondom, holnap...)

A ma nagy része pedig írással-olvasással telt - már hetek óta gyűltek, gyűlögettek a legkülönbözőbb levelek, én pedig lelkiismeretesen feljegyeztem a mentális naptárba, hogy kiknek illene válaszolni záros határidőn belül. Ha valaki kimaradt volna a jóból, sikítson.

Ezúton is szeretném megköszönni az érdeklődést és a sok pozitív visszajelzést. Mindenkiről szívesen hallok, ha akad egy kis ideje írni (életjel, életjel...).

Itt az időjárás továbbra is a legjobb formáját hozza a bennszülöttek szerint. Állandó 8 fok körüli hőmérséklet, hónak, főleg tartós hónak semmi előjele, aminek kifejezetten örülök. Az az érzésem, hogy lesz még elég alkalmam élvezni a telet.

P. S.: A Virágot Algernonnak kicsiknek és nagyoknak erősen ajánlott olvasmány. Kérjétek, el tudom küldeni a hangoskönyvet.