estéből délutánba

Az összes busz órája valamilyen megmagyarázhatatlan okból ugrádozik, teljesen random módon. Feltűnő ismertetőjegyük, hogy egyiknek sincs köze a "valós" időhöz (ti. amit az ÉN órája mutat).

Ül ÉN a buszon, az robog vele valahová. Odakint tök sötét, csak az utcai lámpák égnek, idevilágít a szomszéd sziget városkájának fénye. ÉN időként elbóbiskol, aztán egy nagyobb zökkenőnél felriad: megdörzsöli a szemét, körülnéz. Kinéz. Mellette szundikáló diákok.
Délutánból reggelbe, estéből délutánba és vissza. Az idő szeszélyes, elválik.
Kint állandó este, bent állandó nappal. Nem tartanak katonás rendet, nem keverednek azonos arányban - ahogy éppen jólesik, váltogatják egymást. ÉN azt hiszi, ő teremti a fényt, tehát ő teremti az időt is. Hagyjuk meg őt ebben az ártalmatlan hitben.

Ettől merőben függetlenül vagy talán éppen ezért is, jó itt.