Elmélkedések az esszenciáról

Tegnap az információs napon (ez már a második, azoknak, akik nem tudtak jelenlenni az bevezető heteken) megismerkedtem az egyetem logójának sztorijával (nézzétek meg figyelmesen, vajon mit ábrázol). Én addig különösebben nem is vettem szemügyre, ezért stilizált felhős tájnak gondoltam. Nos, kiderült, hogy valójában Odin két hollóját ábrázolja, Hunint ("gondolat") és Munint ("emlékezet"), akiktől azt a sok bölcsességet kapja a bácsi:



Az egyetemen időközben megtartották a bemelegítést, úgyhogy a jövő héttől már élesben lesznek az órák, pluszban phdsok és egy norvég nyelvkurzus is. Ez azt jelenti, hogy átlagosan heti 14 * 60 percet nézek majd értelmesen, a maradék időben pedig majd remélhetőleg szépen meg is értem, amiről szó van.

Nem szeretnék ódákat zengeni a norvég adminisztrációról, de annyit mondhatok: 2 nap alatt gyakorlatilag elintéztem a "papírmunkát" (a legtöbbet persze interneten), diáktól a szállás rendezésén át a munkavállalásiig. További kerek egy napba telt, amíg mindent kézhez kaptam. Szóval ha elegetek van az otthoni másfél ujjal pötyögésből-többórás sorokból-bunkó tisztviselőkből stb., errefelé nyugodtan jöhettek, nem bánjátok meg.

A "world's northernmost" meglehetősen hangzatos díszítő jelzője itt mindennek (university, brewery, botanic garden, planetarium, amit akartok), ami egy idő után kicsit visszásan hat. Kicsit olyan, intha valaki mindenáron szeretne kitűnni valahonnan s kisüti, hogy ő a világ legközépszerűbb embere. A termek tényleg fel vannak szerelve hipermodern berendezésekkel (néhol művészi fokon, képek beígérve), tényleg professzionális képzés folyik, tényleg olyan a tanári gárda, hogy arra büszkének kell lenni, a tanár-diák arány egy a nyolchoz és még sorolhatnám.
Az egyetem - és hozzáteszem, a város - mégis egy földrajzi esetlegességet hangsúlyoz a leginkább a prospektusokban és az információs napon.

Tegnap, a órák és meeting után feltérképeztük a "Prestvannet" tavat (kicsit szkeptikus vagyok a jelentést illetően: a presbiter vize) környékét a magyar delegációval - ebben a félévben tízen jöttek ide csak Szegedről, plusz mi Petivel. Az erről készült képeket külön mappába rendeztem, így talán könnyebben átlátható.

Itt a kacsák nagyon hamar felmérik, kitől várhatnak ennivalót. A képen láthatónak alig egy másodpercre volt szüksége, hogy észrevegye: ő itt csak fotóalany lehet.



Egy kis sziget a tavon. Ha közelebb megyek, lehet, hogy abban is találok egy még kisebb tavat...



És íme a szegediek népes tábora:



Joyride:







A nagy buzgólkodásban készítettem egy googlemapet is. Ha egyszer majd arra is rájövök, hogyan kapcsolom össze a fényképalbumokkal, semmi sem állíthat meg:


View Larger Map

Anomália I:
kiderült, hogy a menzán vacsorakuponnal vacsorát kapni (amit a norvégok érdekes módon "middag"-nak hívnak) csak 3-ig lehet. Nem gond, noted.