Szolgálati közlemény

Ez is elérkezett: holnap, szombaton indulok haza (oda, ahol télen többnyire télikabátban járnak és ahol nem eszegetnek jégkrémet hóviharban). Remélem, meg is érkezek, Ferihegy-BKV-MÁV sztrájkfenyegetések ide vagy oda.

Előtte még végigjárjuk Oslót Ivannal, otthon pedig egy kis vizsgákkal tarkított karácsonyi szünet vár, hogy aztán újult erővel térhessek vissza a második félévre.

Búcsúbulik, búcsújátékok, búcsúvacsorák - Isten véletek!

estéből délutánba

Az összes busz órája valamilyen megmagyarázhatatlan okból ugrádozik, teljesen random módon. Feltűnő ismertetőjegyük, hogy egyiknek sincs köze a "valós" időhöz (ti. amit az ÉN órája mutat).

Ül ÉN a buszon, az robog vele valahová. Odakint tök sötét, csak az utcai lámpák égnek, idevilágít a szomszéd sziget városkájának fénye. ÉN időként elbóbiskol, aztán egy nagyobb zökkenőnél felriad: megdörzsöli a szemét, körülnéz. Kinéz. Mellette szundikáló diákok.
Délutánból reggelbe, estéből délutánba és vissza. Az idő szeszélyes, elválik.
Kint állandó este, bent állandó nappal. Nem tartanak katonás rendet, nem keverednek azonos arányban - ahogy éppen jólesik, váltogatják egymást. ÉN azt hiszi, ő teremti a fényt, tehát ő teremti az időt is. Hagyjuk meg őt ebben az ártalmatlan hitben.

Ettől merőben függetlenül vagy talán éppen ezért is, jó itt.

Költözők, örökmozgók figyelmébe

Az ember egyetemének, félévi lakhelyének kiválasztásában nem elhagyagolható szempont, milyen eszközök állnak rendelkezésére.

Meggondolandó például, hogy látogathatók-e jstor, ebrary és társai, hány tanuló jut egy gépre/nyomtatóra. A magyar egyetemek ellátottsága ebben a tekintetben még finoman szólva hiányos (emlékszem, még miskolcon meg pesten mennyit ácsingóztam a Cikk után, jobb esetben is csak az absztrakthoz fértem hozzá).

Itt átlagosan három kattintásnyi távolság BÁRMILYEN elektronikusan elérhető cikk-folyóirat-könyv, a fénymásolás/nyomtatás természetesen ingyenes és inkább az a kérdés merülhet fel, hogy hány gép jut egy diákra.

Valami mégis mintha hiányozna néha egy jól megérdemelt pihenésből...



Még hogy sajnálják... az ember, kinek-szeme-kocsányon-lóg, szeretne végre kikapcsolódni, erre még sp-t sem nézhet nagyfelbontásban (legálisan).

Amúgy őszintén nem tudom, hogyan lehet megúszni a netfüggést annak, aki "kénytelen" azt használni majdnem mindenhez - egyet gondol, bepötyög, cikkek garmadája. Mindegy, 10 év múlva már úgyis offlinefüggés lesz.

Livet er vakkert

Déli NAPfelkelte, alig hiszem el. Ez egy olyan esemény volt, amit mindenképpen meg szerettem volna örökíteni. Még legalább egy óráig fent lesz, úgyhogy most megyek is napfürdőzni egyet ;)



Üdvözletem küldöm a napfény országából! :)



A lámpákat azért nem kapcsolják le, biztos ami biztos.





Worldpeace.








Update: mire visszaértem a sétából, már csak a legvégét kaptam el a rövidke intermezzónak. Ismét sötétség borul ránk, másra érdemtelen halandókra...

Tudatmódosítás: a skandináv recept

Tudtátok, hogy Európában a svédeket veszélyezteti legkevésbé a tüdőrák (úgysem találnátok ki, melyik ország a másik véglet...)?
És nem, nem azért, mert a skandinávok önmegtartóztató életmódot folytatnának, bár kétségtelen, hogy kevesebb nikotinfüggőt találni.


Hozzávaló I: snus
Magyarország piacvezető pozíciójából kiindulva itt iszonyú kevesen dohányoznak, ami viszont elterjedt a tinédzserek és egyetemisták körében, az a szimpatikus nevet viselő snus (ejtsd: sznüsz). Norvég ismerőseim csaknem ötöde rendszeres fogyasztónak vallja magát.

Így néz ki (engem teafilterre emlékeztet - tényleg, vajon miért nincs nikotintea? vagy csak a google nem tud róla?)

(forrás: német wiki)

Úgy működik, hogy az ember szájbaveszi és az ínyhez vagy a szájpadláshoz szorítja.
Van olyan típusa is, amit nem csomagolnak előre és ízlés szerint lehet porciózni. Köpködni sem kell utána, ha az ember van olyan gyakorlott, hogy ne nyelje le.

A snus elsősorban Svédországban és Norvégiában nagy divat, különösen azóta, hogy 2004/2005-ben betiltották a dohányzást a közintézményekben.
És hogy miért használják a norvég fiatalok (mini-közvéleménykutatás 2008):

- bármelyik előadást feldobja
- sportoló- és biciklizőbarát (békénhagyja a tüdőt)
- nem szólnak be a passzív dohányosok
- nem szerepelnek a csomagolásán csúnya képek deformált embrióról, tüdőről és ki tudja még miről, a jogalkotók beérik egy szűkszavű 'negatív egészségügyi hatású' felirattal (azzal indokolják, hogy jóval kevesebb karcinogént tartalmaz)

Régi motorosok szerint nemcsak a füvet, a dohányt is érdemes hűtőben vagy hideg helyen tartani, mert az megállítja a nikotin nitroszaminokra bomlását (= finomabb és kevésbé rákkeltő).


Hozzávaló II: salvia, salvia divinorum (lat. 'salvare' gyógyít, megment)

Mexikóból származik, magyarra jósok vagy sámánok zsályájának lehetne fordítani. Hát igen, a fűszerként és a gyulladáscsökkentő-torokfertőtlenítőként ismert zsályák rokonságot tartanak ezzel a pszichoaktív, (még) legálisan beszerezhető növénnyel. A mazatek sámánok repertoárjában a hajnalkamagot és varázsgombákat megillető előkelő státuszt foglalja el; tea formájában, gyógyításra használják.
Szmókerek örüljenek: modern világunkban többnyire elfüstölni szokás, dohánnyal dúsítva.

(a forrás egy ihletett művész honlapja: www.mpm7.com)

A közvéleménykutatás azt mutatja, hogy elég változó intenzitású és minőségű élményeket képes kiváltani. A szimpla nevetéstől és oldott hangulattól enyhe víziókon és hallucinációkon át egészen az éntudat ideiglenes elvesztéséig bármilyen tudatállapotot eredményezhet. Ha füstölik, 1-5 perc, ha rágják, fél óra alatt nyílnak meg a dimenziók, utána pár napig feldobott az ember.


Hozzávaló III: Mack
Jelentem, a világ legészakibb sörfőzdéjének büszkeségét, a Macket megkóstoltam. Továbbá jelentem, hogy nem váltott ki extrém kulináris élményt, íze és illata alapján valahová a Kozel és az Dreher közé sorolnám.

(Az Ølhallen képe illusztráció. Az alkohol, kifejezetten a sör rendszeres és túlzott mértékű szociális céllal történő fogyasztása középszerű életminőséget eredményezhet!)

Ami engem illet, én maradok a jól bevált rooibosnál, ha már mindenképp stimulálni szeretném a tudatom, de ha kedvet kaptatok valamelyik kipróbálására, akkor mutatóba tudok hozni.


Időjárásügyben eléggé megbízható a sziget: szépen lassan fagypontra pályázik, amikor eléri, onnantól hó esik, felváltva a heti kétszeri esőt. Mínusz 10 foknál pedig nemigen van hidegebb, hála a csodás Golfnak.

Az első havas reggel az ablakból:



Milyen hamar téli lett a táj, hihetetlen...

Net lag

Ó igen, itt az első hó jövő héten.

Pontosabban fogalmazva továbbcsúszik a hóhatár 150 méterről nullára. Ez egy örvendetes eseménynek számít, a szomszédság legalábbis nagyon bezsongott a hír hallatán - lehet hógolyózni, szánkózni, még hóembert is lehet építeni majd.

Az én biológiai órám még kicsit bennragadt a nyárban, kissé hirtelennek érzékelem a váltást az évszakok között. Bár én csak maradjak csendben, mit szóljanak azok, akik most találkoznak életükben először hóval és fagypont körüli hőmérséklettel.

Tegnap Dido és Aeneast hallgattunk, hiányzott már egy kis sznobéria. Első alkalom, hogy öltönyt látok itt - errefelé nem divat kiöltözni diplomavédésre vagy vizsgára, amit az igazat megvallva, olyan szörnyen nem is hiányolok. Nemrég olvastam egy angol egyetem ruházkodási előírásait: minden szakon minden évfolyamnak, a professzorok és az adminisztráció hierarchiájának létezik a maga megfelelője az öltöny és sapka színében, formájában, szögében(!), a középkori hagyományokat hűen követve. Ha újra megtalálom a linket, majd posztolom, tényleg tanulságos.

De jöjjön az eheti kollekció első darabja: az őszi színek és a skandináv építészet egymásratalálása.



Egy Peer Gynt-i tájkép. Amúgy hihetetlen, mennyi fajta gomba nő egy ilyen erdőben, egyszer szentelek nekik egy bejegyzést.



Tiedsklemme, az Idő is megfagyott és egyéb, szellemesnek titulált címek. Ehhez hozzátartozik, hogy ez egyetem és az egyetem pszichiátriai intézetének kabbalaállata a repülő (repülni próbáló?) pingvin (bal alsó sarok). Szerény javaslat: az ELTÉ-nek el tudnék képzelni egy téósnénikből lakmározó, bamba-kegyetlen kinézetű turult.

Rumszaaaaaa, te vagy nékünk...

Az otthoni és a tromsøi (nem csak egyetemi) élet: ég és föld.

Kezdve azzal, hogy aki szembe jön veled a folyosón, az elég nagy eséllyel sorstársad, tehát 99% eséllyel a tanulmányai miatt van itt. Még a Norvégiában élők nagy része is, akiket eddig erről faggattam, egyfajta egzotikumnak tekinti Tromsøt a maga északi fényeivel, fjordjaival, sípályáival együtt. Tény és való, sokan megtelepszenek itt, ahhoz képest, hogy akár egy kihalt földdarab is lehetne a - valljuk be, nem túl szerencsés - pozíciója miatt.

A városban mindig történik valami, állandóan felvonulás, megmozdulás, fesztivál (http://www.insomniafestival.no/, http://www.driv.no/). Az egyetemre nem tudok úgy bemenni, hogy ne botlanék összejövetelekbe - beszélgetés, teázás, "International Coffe Hour", vitadélutánok és -estek. Már a "csendes szoba" sem olyan csendes, mint ausztugusban - csoportos jógázást vagy vallási gyülekezeteket tartanak. Elképesztő változatosságban lehet sportolni, táncolni, énekelni, filmklubozni, (szín)játszani és még a diákönkormányzat hatékonyságáról nem is zengtem dicshimnuszt (tavaly kiharcolták maguknak a tanársegédekkel megegyező bértáblát stb.)

Azt hiszem, nemcsak a szokásos "pörgés" ez, hanem itt tényleg tudnak valamit, amit mi nem vagy nem teljesen.

Tromsø tanulmányi szempontból sem egy utolsó élmény. Talán az jól mutatja az egyenlőtlenséget, hogy itt annyi időt fordítok egy házi feladatra, mint otthon egy átlagos méretű, egész féléves teljesítményt mérő dolgozatra.
Persze a pluszmunkát szépen meg lehetne magyarázni a külföldi félévvel járó anyagi és egyéb áldozat/kockázatvállalással (értsd: ha már ennyit fizettem érte és ennyi mindent belefektettem, akkor jobban is igyekszem), de szerintem nem pusztán erről van szó. Valahogy világosabbak a célkitűzések és az átugorható legmagasabb léc - garantáltan lehet diplomás munkát találni, miután.
EZ, hogy hosszútávon van miért csinálni, képes megsokszorozni az ember kitartását.

Szóval minden koherencia nélkül néhány kép:

A szobámból továbbra is festői a kilátás...



...az Aurora Borealist is tökéletesen látni...



Csak ahhoz egy fokkal profibb gép kellene, hogy nektek is megmutassam (a képen látható foltok esőcseppek).

Írtam eggyel alább, hogy megnéztünk az Ersfjordbotn-re hallgató falucska fjordját és egy víztározót is, hát most erőt vettem magamon és kigyűjtöttem az arra érdemes képeket is, ha már.



Itt a posztban tényleg csak párat mutatok, a válogatott az albumban pihen, végre:

(http://picasaweb.google.hu/catherienne/AzGAFLdFellLegzikFrissIllatotPorzikErdKKKje#
és http://picasaweb.google.hu/catherienne/FjordnZBen#)

Azt hiszem, megállnak kommentár nélkül is (nem fárasztalak benneteket vele)









Na jó, ez megérdemel egy mosolyt :)



Ó és arról a bizonyos vacsoráról is tettem fel képeket. Törökországban mindenki ilyen istenien főz vajon? Csak mert akkor ide kell férjhez menni, el ne felejtsem...

From török vacsora

Időhiányos, képtelen poszt

Bizony, bizony, mea culpa, elég régen nem írtam. Mentségemre legyen mondva, hogy belevetettem magam az itteni társasági életbe - kórusba járok, néha önkénteskedem az egyik egyetemi kávézóban, filmesteket, pókerpartikat szervezünk - emellett pedig házikat írok és (többnyire) értelmeseket vitázunk órán, nagyon más már nem fér bele a nekem szabott időbe.

Tegnap hajnalban végre teljes pompájában ragyogott rám az északi égbolt. Emlékeztek arra a mesére, amikor a bácsi boszorkányos gyorsasággal rendegzeti a homokot az üveglapon? Valami olyasmi volt, csak valamivel nagyobb kreativitást igényelt figurákat és történést belelátni.

[EZ ITT A KÉPEK HELYE]

Sajnos az én fényképezőgépemmel lehetetlen ezt visszaadni, de ha valaki tromsøi északi fényekre kíváncsi (ami egyébként olyannyira nem utolsó látvány, hogy bel- és külföldi turisták özönét vonzza ide a téli sötétségben), akkor látogasson el ide: http://flickr.com/search/?q=northern+lights

Most pedig bocsánat, de rohannom kell kóruspróbára. Képeket azért nem töltöttem még fel, mert olyan ezer gyűlt össze a két hét alatt és minőséget szeretnék mutatni...

Amint lesz egy nyugisabb időszakom, írok hosszabbat és szebbet, képekkel megtűzdelve. Akinek mond valamit az rss-feed, az ne féljen használni :)

Házlemente

Az utóbbi pár este vigyázón kémleltem ki az ablakon - hátha most, végre... de nem jártam szerencsével: vagy nem elég magas a kozmikus sugárzás szintje, vagy egyszerűen túl felhős az ég (mostanában inkább utóbbi).

Álljon itt egy kisszínes a hétvégéről. Amikor azt mondom, biciklitúráztam, akkor azt fogadjátok egészséges kételkedéssel, mert itt tényleg jó kondiban kell lenni, ha valaki erre adja a fejét. Itt, az alattomos emelkedők és meredélyek hazájában legtöbbször örültem, ha rajta tudtam maradni a kerékpáron és nem felgyalogoltam. Lefelé pedig olyan nyaktörő sebességgel száguldok (fog a fék, fog a fék), hogy ember legyen a talpán, aki naponta így közlekedik városban, forgalomban.

Ez még a kora délután, nem tudtam, mire vállalkozom:



Bár azért egy kis pirosság már észrevehető (Kata és a szelektív hulladékgyűjtés).



Domboldal egy kiadós eső után.



A kikötőnél már elkelt a kesztyű is.



Íme az "Északi-tenger katedrálisa", aka a "Betonpillangó", aka "Norvégia Operaháza". Élőben tényleg lélegzetelállító látvány, így nem biztos, hogy annyira megkapó.



Ez pedig Tromsdalen (Troms-völgy) egy csücske, teljes őszi pompájában. A sziget panorámaképe a tetejéről készült (szerettem volna kicsit többet megörökíteni belőle, de az a csúnya nagy hajó eltakarta a kilátást).





A kitartás szobra. A városvezetésbe szorult egy csipetnyi önirónia, a busz csakugyan nem egy gyakori jelenség a főútvonalakat leszámítva.



Vörösen rikító házlemente.



Alig néhány kilométer van hátra, hegynek fel...









Ez már Åsgårdveien (lit. utca az hegygerinc kertjében - elnézést az állandó etimologizálásért, ki nem nőtt gyermekbetegség), azaz a kollégium utcája. Legelők és erdőfoltok óriási területen. A szomszédok hihetetlen, hogy mennyire intelligensek, rögtön kiszagolják, hogy mit szeretnék és pózba állnak - vagy épp szomorúan hátat fordítanak a kíváncsiskodóknak.











Ez volt hát a hétvége képes összefoglalója. A tegnapot megspékeltük némi szülinapi bulival, pizzasütés, sürgés-forgás, mosolygós lányok-fiúk. Már gyűlnek a sötét felhők házi feladatok formájában, de egyelőre még csak a legsürgetőbbekre találok magamban energiát. Nemsoká nekiugrok a prezentációknak és a dolgozatoknak is. (holnap. mondom, holnap...)

A ma nagy része pedig írással-olvasással telt - már hetek óta gyűltek, gyűlögettek a legkülönbözőbb levelek, én pedig lelkiismeretesen feljegyeztem a mentális naptárba, hogy kiknek illene válaszolni záros határidőn belül. Ha valaki kimaradt volna a jóból, sikítson.

Ezúton is szeretném megköszönni az érdeklődést és a sok pozitív visszajelzést. Mindenkiről szívesen hallok, ha akad egy kis ideje írni (életjel, életjel...).

Itt az időjárás továbbra is a legjobb formáját hozza a bennszülöttek szerint. Állandó 8 fok körüli hőmérséklet, hónak, főleg tartós hónak semmi előjele, aminek kifejezetten örülök. Az az érzésem, hogy lesz még elég alkalmam élvezni a telet.

P. S.: A Virágot Algernonnak kicsiknek és nagyoknak erősen ajánlott olvasmány. Kérjétek, el tudom küldeni a hangoskönyvet.

iskola és nyelv, száraz és élvezhetetlen stílusban

Talán nem meglepő, hogy a norvég iskolarendszer első ránézésre sokkal szimpatikusabb, mint egy hagyományos, porosz szellemiséggel átitatott. Aztán ha az ember alaposabban szemügyre veszi, ideköltözik.

Néhány norvég ismerősömet a sulis élményeiről faggattam, arról, hogy hogy néz ki náluk az oktatás, mi a norvég iskola legnagyobb előnye, ilyesmik. Jelzem, a minta közel sem reprezentatív: Trondheim(2), Oslo(3), Tromso(3) és Bergen(1).

Ezt ezért bocsátottam előre, mert a válaszok többé-kevésbé egyöntetűek. Lehet, hogy egy kisebb városokban más lenne a helyzet, nem tudom.
Mindenesetre a válaszok alapján a norvégok először is minden elképzelhető mennyiségben idegennyelveket tanulnak. Az angolt már az anyatejjel magukba szívják, a tévéműsorok, mesék, filmek legfeljebb feliratosak, de az sem általános. Azonban nem érik be ennyivel, már az óvodától elkezdik szisztematikusan tanulni. Megkockáztatom azt a kijelentést, hogy a harmincöt év alattiak elsöprő többsége második anyanyelveként beszéli az angolt. Ezen önmagában talán nem lenne sok csodálkoznivaló, hiszen szomszédok, feljett országok ésatöbbi. Az már viszont mindenképp a szerencsés oktatáspolitikának köszönhető, hogy egy átlagos diák három-hégy nyelvvel is találkozik pályafutása során. Egyáltalán nem ritka a tárgyalóképes orosz/spanyol/francia/olasz nyelvismeret, perfekt angollal karöltve.

A második vonzó aspektus a norvég oktatásban, hogy a diák viszonylag korán, 10-12 éves kortól elkezdhet érdeklődésének megfelelően szakosodni. A testnevelésen kívül gyakorlatilag nincs kötelező óra (!), a gyerekek szívesen járnak be, hiszen így a maximumot hozhatják ki magukból. Ha valaki például 12 évesen eldönti, hogy márpedig őt nagyonis érdekli a biológia vagy a kémia, pazarul berendezett laborokban van lehetősége a tanulásra - money is not an issue here, literally.

Nagy hangsúlyt kapnak a praktikus tárgyak - úgymint erdészet, halászat, háztartásökonómia, később pedig pénzügyek,lakberendezés, pályaorientáció. Az iskolákat gyakran látogatják vendégelőadók a legkülönbözőbb szektorokból, hogy elmondják, mi fán terem a menedzser vagy az informatikus.

A diákok rengeteg szabadidős tevékenység közül választhatnak, a legutolsó sulinak is van uszodája, squash- és teniszpályája, síútvonalai, ami csak kell. A norvégok kelet-európai szemmel nézve szuperegészséges életmódot folytatnak: a osztályok síkorival járják a hegyeket vagy akár átbicikliznek a szomszéd városba kirándulni egy történelemóra keretében.

Jut eszembe, errefelé az oktatás inkább minőség-, mint mennyiségcentrikus: hónapokig, fél évig tanulnak egy alkotóról vagy egy történelmi eseményről, igyekeznek minden oldalról körüljárni (szó szerint, ha jó idő van, egyszerűen kiruccannak helyszínelni). A jelentősebb kisebbségeknek, a számiknak, svédeknek stb. külön történelem-, irodalom- és nyelvóráik vannak.

Természetesen mindenkinek meg kell tanulnia a standard írásmódot, a Bokmålt, azonban a legtöbb tananyag elérhető a másik nagy dialektusban, Nynorskban is. És ez csak a jéghegy csúcsa. Nem hittem el, amíg saját magam nem tapasztaltam, de a norvég bizony rengeteg pici, családi hasonlóságot mutató nyelv együttese.

Nyelvkurzusra járni kicsit tudathasadásos élmény: az egy igaz írásmód és az ezerféle legitim beszédmód néha köszönőviszonyban sincsenek egymással (fonológiai-szintaktikai-prozódiai síkon egyaránt). Norvég szomszédaim maguk is sokat derülnek egymás szavain vagy hangsúlyozásán, pedig ők aztán tényleg nem a vaskalapos idősebb korosztály, már ami a nyelvhasználatot illeti.

Utólag is elnézést a kicsit elméletibb hangvételért. Eddig még csak-csak felfedezősdit játszottam meg akklimatizálódtam, de mindez alapján már sejthető lesz, hogy mivel fogom tölteni a félévet (verbális zaklatás, germánnyelvtolerancia szélesítése, szakbarbárkodás és társai...)

De aki szerint egy valamirevaló posztba kellenek képek is, annak itt van néhány mutatóba:



Tegnap este megnéztem közelebbről is az utca végén elterülő tengert - laza félórás séta...



....enyhén szólva nem szeretik, ha fényárban úszik a móló. De az is lehet, hogy csak a vidék túl kihalt (amúgy norvég mércével meglehetősen sűrűn lakott terület).



Az illetékteleneket itt minden eszközzel távoltartják. Bár a kivilágítatlan vasmacska talán egy kicsit erős...



Most már egyébként résen kell lenni, mert ha teljesen sötét van plusz felhő sincs, akkor már egy csoporttársam állítása szerint látni lehet az északi fényeket. Úgyhogy ha tiszta idő lesz, akkor reményeim szerint legközelebb már velük jelentkezem.
Until then turn on, tune in, drop out.

Piszkos anyagiak

Tegnap este egy tanszéki konferenciasorozat lezárásaként egy elsőosztályú norvég étteremben ünnepeltünk. Utólag már bánom, hogy nem örökítettem meg legalább az első fogást, de higgyétek el, tényleg ciki lett volna előkapni a gépet.

A menü:
Petrezselymes articsókakrémleves párolt lazaccal


(katt a képre, onnan loptam)

Sajtos omlett pisztrángágyon
Mandulás és marcipános sütemény valíniafagylalttal, gyümölcsökkel

Remélem, erre most mindenki előkapja a dugicsokit a fiókból. Itt az angol nyelvű honlapjuk, lehet csemegézni: http://www.compagniet.no/english_groupmenu/cms/28. Ha valakit vigasztal, ezek után nekem is nehéz volt újra átélni a főzés örömét :)

A múltkori posztom után ígértem, hogy szót ejtek az itteni megélhetési költségekről. Ha valaki norvég egyetemben vagy munkában gondolkodik, talán hasznát veszi.

Kezdem először is a felvételi tájékoztató adataival (a norvég korona árfolyama 30 Ft, zárójelben megadom az átszámított értéket is). Ez szerintük egy szerény költségvetés 5 hónapra:

szállás 16.500 NOK ( 495.000 Ft)
kaja 15.500 NOK ( 465.000 Ft)
egyetemi könyvek, egyebek 5.000 NOK ( 150.000 Ft)
közlekedés 2.000 NOK ( 60.000 Ft)
szórakozás, kikapcsolódás 2.000 NOK ( 60.000 Ft)
ágynemű, konyhai felszerelések 1.000 NOK ( 30.000 Ft)

összesen: 41.800 NOK (1.260.000 Ft)

(annyit segítsetek, hogy hogyan lehet táblázatot beilleszteni, én akárhogy ügyeskedtem, folyószöveg lett belőle)

Nos, annyi megjegyzésem azért lenne, hogy ebből eddigi tapasztalataim szerint jócskán le lehet faragni. Ez a költségvetés ha másra nem is, de arra jó, hogy megmutatja: mire mennyit szán egy átlagos, vagy inkább visszafogottan élő norvég egyetemista.

Itt egyébként bevett dolog az, hogy a fiatal saját maga finanszírozza a tanulmányait, mégpedig úgy, hogy beáll katonának vagy munka után néz, s maximum 2-3 év alatt összeszedi az egyetemre- és szállásravalót (egy félév összege 4-5000 NOK körül mozog). Ennek megfelelően mind az átlagéletkor, mind a pénzügyekben és mindennapokban való jártasság szintje jelentősen magasabb, mint nálunk.

Ha valaki megelégszik a legolcsóbb szállással (12.000 NOK) beéri fénymásolt könyvekkel-segédanyagokkal, magának főz és nem jár minden este bulizni, akkor jelentősen kevesebb a végösszeg. Azonkívül ott vannak a fix kiadások, mint például a buszbérlet. Ezzel őszi félévben nem nagyon lehet mit csinálni. A "esős évszakban" és télen már csak a legvakmerőbbek közlekednek alternatív módokon - sí, kori, síkori -, amire én csak a fejem csóválom (miközben a gép előtt görnyedve lustulok). És persze a repülőjeggyel sem lehet nagyon ügyeskedni, jó előre retúr: 80.000 Ft)

Egy kis kóstoló az árakból:
Alapvető élelmiszerek: átlagosan kétszer-háromszor többe kerülnek, ha éppen nincs akció. Persze itt is vannak fokozatok, néhány dolog alsó kategóriáját szinte hazai áron lehet kapni: a Marie-keksz, a sajt, a kenyér, egyes konzervek például ilyenek. A gyümölcsök (banánt leszámítva) reménytelenül drágák, bár néha azért meglepem magam egy-egy naranccsal, kivivel vagy éppen kókusszal - ebben már nem differenciálnak, nekik minden déligyümölcs. Folyadékpótlásra, ahogy a norvég útmutató helyesen meg is jegyezte, ott a víz.

Menza: óriási a választék, önkiszolgáló salátabár, sütemények, menük. Ha az ember jól szeretne lakni, akkor olyan 3-4.000 forintból (na jó, egyszer egy vacsorajegyből) meg is teheti.

Városban+egyetemen: mozi vagy színházjegy 4-6.000 forint, pohár sör 2-3000, pizza két embernek 10.000, uszodabérlet és egyéb tanfolyamok havi 8-10.000-től. No komment.

A ruhák árához két adalék: vevőcsalógatónak számít a 40.000 Ft-os pulcsi a bolt előtt. Az intro hetekben (augusztus 1-10) pedig szoktak tartani egy "second-hand"-nek nevezett bazárt, ahol az előző évfolyamok levetett dolgai közt lehet turkálni s ha valami megtetszik, ingyen elvihető. Nos, erről én lemaradtam, de nem is bánom: nem lett volna kedvem franciákkal és amerikaiakkal összecsapni a jobb darabokért.

Hogy ténylegesen mennyire lehet a kiadásokat minimalizálni, az persze csak decemberben derül ki. Eddig nagyjából tartom magam a tervhez.
A konklúzió egyelőre annyi, hogy Kelet-Európából csak az merészkedjen ide, akinek
a. nem okoz nagy gondot az összeg előteremtése és éli világát b. a nemes cél érdekében vállal egy kisebb mértékű nyálcsorgatást (nyugi, átvitt értelemben gondolom, programokra, tanfolyamokra, sportolásra stb., segélycsomagot ne küldjetek!)

Most egyébként ilyesmi az idő:



De ha pesszimisták akarunk lenni, akkor ilyen:



Nem hittem volna, de a megfelelő időben alkalmazott hangulatvilágítás tényleg csodákat művel: